Sütök-főzök

Szuperfinom tésztaebéd lett belőle, pedig csak kósza ötlet volt, hogy ezeket a hozzávalókat hogyan lehet összeházasítani. Na meg ezeket a hozzávalókat találtam itthon :)

Pont annyi idő alatt készül el a szósz, mint amíg a tészta megfő. Nem az a "tocsogós" fajta tészta lesz belőle (kicsit tartottam is tőle, hogy elég lett-e a szósz), de pont így lesz finom.

Érdemes az előkészületeket a főzés előtt megcsinálni, hogy utána csak dobálni kelljen a hozzávalókat az edénybe.

Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
4-5 közepes méretű fej paradicsom
2 doboz tonhalkonzerv (nekem az olcsóbb, reszelékesből van mindig itthon) só, bors, bazsalikom, oregánó
50 dkg penne tészta (vagy bármilyen más)

Előkészületek:
A hagymát apróra vágtam, a fokhagymát áttörtem, a konzerveket lecsöpögtettem. A paradicsom héját életemben először lehúztam (máskor konzerv paradicsomot használtam), aminek az a trükkje, hogy a tetején X alakú bemetszést kell csinálni késsel, majd forrásban lévő vízbe dobni 1 percre, utána pedig hideg vízbe újabb 1 percre. A paradicsomok maguktól kezdenek el vetkőzni, hihetetlen, de tényleg. Nagyon gyorsan és könnyen lejön a héjuk. A 4 szem paradicsomot vetkőztetés után felkockáztam apróra.

Főzőcske:
Feltettem forrni egy nagy fazék vizet, mert egy nagy zacskó tésztát főztem ehhez a mennyiséghez. Durum pennét vettem. Forráskor megsóztam, bele a tésztát, és az újraforrásnál lekapcsoltam alatta a lapot, és lefedtem a tetejét.

Az apróra vágott hagymát olajon megdinszteltem, majd hozzáadtam a fokhagymát és a paradicsomkockákat. Kevergettem így egy kicsit, majd hozzáadtam a két tonhalkonzervet, és megfűszereztem bőségesen. Kész! Leszűrtem a tésztát, és hozzáforgattam a szószhoz. Az asztalnál reszeltünk rá trappistát, de anélkül is finom.

Régóta izgatta a fantáziámat, mert pont az ilyen édességeket szeretem: kevés tészta, sok "krém" és gyümölcs, és nem geil. Izgultam, hogy egyben marad-e, amikor a formából kiveszem, mert első próbálkozásom volt a zselatinnal, de szerencsére szép lett és finom. Sok receptet elolvastam hozzá a neten, instrukciókkal együtt. Volt, ahol sokalltam a cukrot, máshol a tejszínt vagy a gyümölcsöt, és olyat szerettem volna, aminek morzsalékosra tört piskóta az alapja - úgyhogy ez a saját változatom.

Hozzávalók:
- 1 nagy doboz (500 g) natúr joghurt
- 3 dl tejszín (szerintem lehet 4 is, mert a boltban 200 g-ost lehet kapni)
- 1 csomag zselatin (port vettem, nem lapot, a márkája Horváth Rozi)
- 15-20 dkg babapiskóta (ez egy zacskó/doboz)
- 12-15 dkg vaj
- gyümölcs (nálam egy nagy doboz konzerv barack volt, de jó lenne frissen az eper, málna, kivi, narancs is)
- 10 dkg kristálycukor (ettől nem lesz geil, de mégis édes lesz - pont ahogy szeretem)
- 1 csomag vaníliáscukor
- 1 dl víz

Jól meg kell válogatni a műveletek sorrendjét, mert fontos, hogy a tejszín kemény legyen, a joghurt langyos, a zselatinnal pedig gyorsan kell dolgozni, mert különben megköt. (A Horváth Rozi féle zselatin hátulján az szerepel, hogy forró vízben kell feloldani, ezért így is csináltam, de van olyan zselatin is, amit hidegen is a ételhez lehet keverni.)

Először is fogtam a kapcsos tortaformámat, ami (lemértem) 26 cm átmérőjű. Nem béleltem ki folpackkal, de gondolkodtam rajta, csak nem szerettem volna, hogy a torta külsejének gyűrött folpack formája legyen.

A babapiskótákat zacskóba tettem, bekötöttem a zacskó száját, majd később még egy zacskóba tettem az egészet, hogy ne morzsázzak össze mindent. Sodrófával morzsalékosra törtem az egészet. Mikróban megolvasztottam a vajat, és egy műanyag tálban összekevertem a vajat a piskótával. A nagyobb darabokat kézzel még kisebbre törtem. Nem kell megijedni, hogy nem áll össze egyáltalán a cucc, így jó! A babapiskótán csak bevonatot képez a vaj látszólag. Mehet a tortaforma aljába. Ököllel jól lenyomkodtam, hogy mindenhova egyenletesen jusson belőle. A joghurtot egy lábasban langyosra melegítettem a kétféle cukorral, majd lekapcsoltam alatta a lapot, de nem húztam le róla. Mikróban egy kistálban felforraltam az 1 dl vizet, és a zacskónyi zselatinport gyorsan elkevertem benne. Nagyon-nagyon gyorsan elkezd kocsonyásodni, úgyhogy igyekezni kell vele. Kanál helyett jobb habverővel keverni. Amikor már homogén a vizes zselatin (kb. fél perc után), mehet a langyos joghurtba, és jól elkeverem. (Ha hidegre önteném a forró zselatint, félek, hogy nem keveredne ilyen jól el, hanem különválna tőle. De így szuper.)

A konzerv barack felét felvágtam apró kockákra, és beleöntöttem a zselatinos-joghurtos keverékbe, majd ezt is elkevertem. Most jön a hideg tejszín ideje, amit legalább 5 percig vertem a kis gépemmel, hogy félkemény legyen (jobb lett volna előtte jól lehűteni, úgy gyorsabb lett volna...) Beleforgattam a tejszínt a joghurtos gyümölcsbe, és ráöntöttem az egészet a vajas babapiskótára. Elég folyós állaga van ilyenkor még az egésznek.

Végül a barack másik felét cikkekre vágtam, és szépen elrendeztem a torta tetején. Óvatosan kell rátenni a gyümölcsdarabokat, hogy ne süllyedjenek el. Majd mehet a hűtőbe, szerintem kb. fél napra (nálam este készült, és másnap ebéd után vágtuk meg). Volt izgalom, hogy a formából sikerül-e egészben kivarázsolni, de szerencsére jó volt a saját recept :)) Nagyon mutatós, finom, és szerintem nem is kimondottan bűnözős édesség, mert kevés cukrot tettem bele, a joghurt/tejszín pedig natúr volt. Kellemes, hűvös édesség, amit friss gyümölcsből és konzervből is gyorsan el lehet készíteni. Szerintem vendégeknek is tökéletes.

Az Index Konyha-Trükkök fórumában olvastam a tippet, hogy a fasírt muffintepsiben is elkészíthető. Izgalmasan hangzott, kipróbáltam. További előnyök, hogy nem lesz olajszagú a lakás, nem kell mellette állni és forgatni, sőt, még a darált húsban lévő zsír is kisül belőle.

A fasírtreceptem így néz ki:

- 50 dkg darált (sertés)hús
- 1 tojás
- 1 zsemle (vagy 2 szelet kenyér, de nekem most 3 szelet toastkenyérből készült)
- 1 nagy fej hagyma
- fűszerek: só, bors, pirospaprika

A zsemlét/kenyeret pár percre vízbe vagy tejbe áztatom, majd jól kinyomkodom. Ráütök egy tojást, és villával összekeverem. A hagymát apró kockákra vágva hozzáadom, jöhet a hús és a fűszerek. Először villával, aztán kézzel átgyúrom.

Ez a mennyiség kellemesen kitöltötte a 12 lyukú fém muffintepsimet. Vizes kézzel gombócokat formáztam (nekem jobban tetszik így, mint lapítva), és zsemlemorzsa nélkül, olajozás nélkül, pucéran a muffintepsi lyukaiba tettem a golyókat. A sütőt 180 fokra előmelegítettem, és 45-50 percig sültek a fasírtok. Nem formátlanodtak el, a külsejük jó ropogós lett, a belsejük is jól átsült. Ami picit leragadt, azt kikanalaztam a végén. És jó sok zsír maradt a lyukak alján, érdekes volt látni. Nagyon finom, mostantól csak így fogom csinálni.

Ez a sütés nélküli édesség annyira finom, hogy az hihetetlen. És ha nem tudnám, miből van, nem hinném el :)

Hozzávalók:
- 50 dkg darált (háztartási) keksz
- 3 ek. kakaópor
- 25 dkg (1 kocka) margarin
- 1 rumaroma
- 20 dkg cukor
- 2 dl tej
- 1 tábla tortabevonó vagy étcsoki
- 2 ek. étolaj

A margarint egy lábasban megolvasztom, amikor már folyós, hozzákeverem a cukrot és a tejet, végül a rumaromát. Amíg kicsit langyosra hűl, egy nagy tálban összekeverem a kakaóport a darált keksszel, majd hozzáöntöm a folyékony masszát és fakanállal jól átkeverem (a végén egy percig kézzel gyúrtam).

Ha ezzel megvagyok, egy kb 30*40 centis tepsibe vagy jénaiba belesimítom a masszát úgy, hogy a teteje egyenletes legyen. Végül rákenem a gőz fölött megolvasztott étolajos csokit (az olajtól szép fényes lesz).

Mehet a hűtőbe kb. egy órára, utána lehet is szeletelni. Szerintem kis 3x3 centis kockákra vágva mutatós, és eszméletlen finom.

Borsóleves

Fél órás meló, persze azt hozzá kell tennem, hogy mirelit zacskós borsót vettem hozzá. Ráadásul a Lidlben találtam olyat, amiben répa is van, így még gazdagabb a leves.

Hozzávalók:
- fél kg mirelit borsó (lehet répa + borsó is)
- kevés étolaj
- vegeta, só
- 1 dl tej (csak annak, aki szereti így)
- a levesbetéthez: egy tojás, 3 dkg vaj vagy margarin, kevés liszt


Kb. két evőkanál olajon megpároltam a borsót és a kis kockákra vágott répát (pár percig), aztán egy evőkanál lisztet szitáltam hozzá, és gyorsan megkevertem. Felöntöttem egy pohár vízzel, és kevergettem, hogy a liszt csomómentes legyen. Aztán adtam hozzá kb. másfél liter vizet és vegetát (nem tudom mennyit, kóstolgattam). Amikor felforrt, csendesre vettem a lapot, és elkészítettem a levesbetétet: vajgaluskát.

Ehhez egy tojást és 3 dkg puha vajat (vagy Rámát) kell jól elkeverni, és annyi lisztet hozzáadni apránként, hogy viszonylag kemény tésztát kapjunk. Amikor a leves már majdnem kész, bele kell szaggatni. Most kanállal csináltam, de az én ízlésemnek túl nagy lett így egy-egy darab, ezért legközelebb nokedliszaggatóval fogom a levesbe tenni.

Végül egy deci tejet öntöttem a levesbe, ettől nem húslevesszínű lett, hanem sárgás-opálos. És finom volt nagyon.

Majorannás rakott hús

Hozzávalók:
- fél kg csirkemell
- három nagy fej hagyma
- egy kg krumpli (én piros héjút vettem)
- kevés étolaj
- majoranna, só, bors
- egy nagy (0,5 l) tejföl
- egy ek. mustár és majonéz
- 15 dkg sajt

Egy igazán nagy tepsinyi adag lesz belőle, kb. hat főnek elég. Elkezdtem egy kisebb tepsibe rakni, de csak a krumplival megtelt a fele, így átpakoltam az egészet egy másikba.

Az előkészületek: a krumplit és a hagymát megpucoljuk és felkarikázzuk. A hagymát picit besózzuk. A csirkemellet vékonyan felcsíkozzuk, és megszórjuk bőségesen majorannál, borssal és sóval. Állni hagyjuk kb. 15 percig.

Pici olajat kentem a tepsibe, és a meghámozott, karikákra vágott nyers krumplit mind kiraktam az aljára. Igyekeztem jó szorosan. Kb. másfél "sor" fért ki az edényben. Aztán rátettem a csirkemellcsíkokat is, szintén figyelve, hogy mindenhova ugyanannyi jusson. Végül a hagymákat is eloszlattam a tetején.

A tejfölt egy tálkában összekevertem egy-egy evőkanál mustárral és majonézzel, és a már használt fűszerekből is tettem hozzá. Leöntöttem vele a rakott húst, és ráreszeltem a 15 dkg sajtot a tetejére.

Előmelegített sütőben fedő (nálam jobb híján alufólia) alatt 220 fokon sütöttem egy jó fél órát, vagy inkább 40 percet, aztán fedő nélkül (lejjebb véve a hőt) még egyszer ennyit. Amikor a sajt már szépen megpirult a tetején, akkor jó. Nagyon-nagyon finom a majorannás íz miatt, és még szépen is mutat a tányéron :)

A recept nagyon egyszerű, nem kell hozzá más, csak narancs és cukor, semmi tartósítószer. A végeredmény pedig kesernyésen édes, és nagyon jól megy pirítóshoz, csokis sütihez.

Két kilós narancsot szoktam venni, a (lehetőleg) magnélküli, vékony héjú fajtából. Ezt körömkefével jól megsikálom víz alatt, és egy nagy lábosban/fazékban felteszem annyi vízben főni, amennyi ellepi. Hagyom főni 2-3 órán át, amíg a narancsok jól láthatóan "összeesnek", bő lesz a héjuk :). Ekkor leöntöm a vizet, és a botmixerrel jó alaposan pépesre töröm az egészet, héjastul.

Hozzáteszek kilónként 35 dkg cukrot (de van, aki egy kilót is!), azaz összesen 70 dekát, és folyamatos kevergetés mellett újra felforralom a lekvárt. Egy ponton erőteljesen köpködni kezd, ekkor lefedem, és csak kb. 5 percenként kavarom meg. Akkor jó, amikor már összeáll, és nem folyik, hanem leesik a fakanálról keverés közben. Ez kb. fél óra.

Befőttesüvegeket és a hozzájuk tartozó tetőt használok az eltevéshez. A tetőket kifőzöm mosószeres vízben, és nem törölgetem el semmivel, hanem hagyom megszáradni. A befőttesüvegeket alaposan elmosogatom, és a szájukkal lefele szárítom meg (szintén konyharuha nélkül). Egy fém tepsibe állítom az üvegeket (ez állítólag elvezeti a hőt), majd beléjük öntöm a kész lekvárt (ez macerás, mert vigyázni kellene, hogy a szájuk ne legyen lekváros), és jól rátekerem a fedőt. Most jön a száraz dunszt: konyharuhákkal letakarom a tepsit, és az egész építményt takaróba, plédbe, konyharuhákba bugyolálom. Ez azért kell, mert csírátlanít, azáltal, hogy nem engedi a forró üvegeket gyorsan kihűlni, hanem lassan, fokozatosan engedik ki a meleget. Egy nap múlva mehetnek a polcra, kamrába.

Úgy vettem a Vasedényben egy akciós kuglófformát, hogy receptet még nem tudtam hozzá, és Anyut sem tudtam megkérdezni, mert otthon nem ettünk kuglófot soha. Mégis megkívántam, úgyhogy keresgéltem a neten. És mivel egyből jól sikerült, ha vendégeket várunk vagy ajándékba sütit viszek, sokszor ezt készítem.

Hozzávalók:
- 4 tojás
- 20 dkg finomliszt
- 15 dkg kristálycukor (az eredeti recept szerint 20 dkg, de én mindig kevesebbet teszek bele, így is elég édes lesz)
- 10 dkg mazsola (egy kis zacskó)
- 1 dl étolaj
- 1 dl forró víz
- egy sütőpor
- két evőkanál kakaópor

A tojásokat két műanyag edénybe szétválasztom. A fele cukrot és egy csipet sót a fehérjéhez adok, a cukor másik felét a sárgájához. Először robotgéppel a fehérjéket verem kemény habbá, így nem kell elmosogatnom a karokat (a fehérje nagyon kényes, nem kerülhet bele semmi sárgája, mert akkor nem lehet felverni), majd félreteszem. A sárgáját is felverem a cukorral, addig, amíg ki nem fehéredik - ez pár perc.

A lisztet a sütőporral egy keverőtálban jól elvegyítem. Ez fontos, mert ha nem keveredik el jól, "puklis" lesz a kész süti, nem jön fel mindenhol ugyanakkorára.

A mazsolákra forró (lobogó) vizet öntök, és kb. 10 percig rajta is hagyom. Így nagyon puhák és gömbölyűek lesznek, mire felhasználom őket.

A cukros tojássárgákhoz apránként hozzáadom a sütőporos lisztet (na jó, én két részletben szoktam), a vizet (ezt az első 10 dekéhoz) és az étolajat (a másodikhoz). A végén beleforgatom a tojásfehérje-habot és a mazsolát is.

A kuglófformát kézzel jól kivajazom (inkább margarinozom), és megszórom liszttel. Addig ütögetem a formát, amíg mindenhol belepi a liszt vékonyan. Beleöntöm a tészta kétharmadát. A maradék 1/3-ba két evőkanál kakaóport keverek, hogy jó sötét színe legyen, és ezt is a tészta tetejére csurgatom óvatosan (körbe, hogy mindehova jusson). Ha ez is megvan, egy kanál nyelét jól a formába mártva körkörös mozdulatokat teszek, hogy a barna rész szépen márványosan elvegyüljök a sárgával. Kicsit a pulthoz ütögetem a formát.

A sütőt előmelegítem 200 fokra, de amikor a kuglófot beteszem, lejjebb kapcsolom 180 fokra. Kb. 45 percig sütöm, és egy hústűvel ellenőrzöm, jó-e már (ha nem ragad a tűre semmi, akkor jó). De érezni lehet a lakást betöltő sütiillatból is, és látható is, amikor jó, mert szépen megnő és kigömbölyödik.

Amikor kiveszem a sütőből, vagy 15 percig hagyom még a formában kihűlni. Így jó puha lesz. Amikor már kézzel is meg tudom fogni, óvatosan egy tányérra borítom a formát fejjel lefelé, és megütögetem a tetejét. A kuglóf szépen kicsúszik belőle. Lehet szeletelni! Ha marad, másnap és harmadnap is nagyon finom puha a tésztája.

A mai adagba több mazsolát tettem (kb. 15 dkg-ot), mert vendégségbe visszük, és a víz helyett 1 dl fehérbort tettem bele (ezt persze nem forrón).

Ez nálunk afféle ünnepi köret, pl. karácsonykor a sült vagy rántott húshoz Anyu általában ezt készít. Idén először én is megpróbálkoztam vele, és bár nem lett olyan finom, mint az övé, a férjemnek ízlett :) Úgyhogy legközelebb már bátrabban állok neki.

4-6 személyre 1 kg (ugyanakkora/közepes méretűnél nem nagyobb szemű) főznivaló krumplit héjában felteszek főni hideg vízbe. Ha felforrt a víz, jól megsózom (kb. fél marok sóval). Nem szabad túl puhára főzni, mert akkor a darabolásnál szétesik. Én hústűvel szurkáltam közben.

Amíg fő a krumpli, legyalulok 2-3 nagyobb fej vöröshagymát uborkagyalun, és jól besózom. Hagyom a sóban állni negyed óráig, ettől összeesik.

Az öntetet nem külön tálban készítem, hanem a hagymára teszem egyből. Két evőkanál ecetet és két evőkanál kristálycukrot (ha 20%-os az ecet, még 1 ek. vizet is) a hagymára öntök. Egy nagy doboz (5 dl-es) tejföllel elkeverem, beleteszek 2,5 dl majonézt (a tejföl felének megfelelő mennyiséget, célszerű az üres tejfölöspoharat használni). Ha mindezt jól kikevertem, egy szép jénaiba öntöm.

A még viszonylag forró krumplit hideg vízbe teszem pár percre, hogy kézzel sziszegés nélkül le tudjam húzni a héját. A meghámozott krumplikat vékony, lehetőleg ugyanakkora karikákra vágom és egyesével a szószhoz adom. Ahogy egyet felkarikáztam, óvatosan elkeverem a szósszal. Akkor jó, ha szaftos, azaz a fehér öntet ellepi a krumplit.

Sok-sok receptet találtam a neten erről. Töltött hókiflit szerettem volna sütni, hogy ne legyen olyan íztelen és száraz; puha, omlós tésztát (ami mégis roppanós); és nem szerettem volna semmi élesztőt bele, mert szerintem (vagy nekem) nem kelt tészta a hókifli.

Végül összeraktam több recept alapján egy nagyon jó kis receptet (a legjobb alapokat az nlc-n olvastam), és este megcsináltam. Nagyon-nagyon finom lett, pont amilyet szerettem volna.

Hozzávalók:
- 40 dkg finomliszt
- 25 dkg Rama margarin
- 1 kis doboz telföl (2 dl)
- 1 evőkanál ecet
- csipet só
- a töltelékhez: sárgabaracklekvár és 10 dkg darált dió (de lehet darált mandula is, vagy ugyanennyi mák vagy dió cukorszirupban főzve is)

Mikróban megolvasztottam úgy-ahogy a margarint (nem szabad magas hőfokon és sokáig sem), és elkevertem a liszttel, tejföllel, ecettel. Elképesztően ragacsos, maccsos tésztát kaptam, akárhogy gyúrtam, kevertem, kezdtem megijedni, hogy nem lesz jó ez így. Szórtam hozzá egy kis lisztet még, aztán betettem egy órára a fagyasztóba (a receptek egy éjszaka pihentetést írnak :)). Egy óra múlva klassz, kemény tésztám lett, mert a margarin "visszakeményedett".

Összekevertem a 10 dkg darált diót kb. 3 evőkanál lekvárral. Egyesével tettem hozzá a lekvárt, és figyeltem, mikor lesz olyan állaga, ami nem folyós, de nem is túl kemény.

Kivettem a fagyasztóból a tésztát, és lisztezett gyúródeszkára tettem a kb. harmadát. Kis bucit ütögettem belőle lisztes kézzel, és megszórtam a tetejét is liszttel. Sodrófával vékonyra (kb. 3 mm-esre) nyújtottam a lapot, és pogácsaszaggatóval (vagyis annak híján kis pohár szájával) köröket szaggattam belőle. A körök közepére egy pötty (tényleg kevés) diós lekvárt tettem, aztán óvatosan félbehajtottam a kört, hogy a töltelék ne buggyanjon ki. Aztán lesimítottam a széleket, hogy ne nyíljon ki sütés közben, és a két csücsök irányába nyomogattam a kész tésztát, hogy kiflire emlékeztessen. Inkább kagylószerű lett, mert a második adagtól még késsel fokával is simítgattam (cakkoztam) a szélét, de szép lett.

Sütőpapír helyett (okulva a mézeskalács hozzáragadásából) most alufóliát tettem a tepsire, és előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A kifliket nem túl szorosan egymás mellé tettem (nem nőnek meg), nem kentem meg semmivel, mert úgyis porcukor kerül rá a végén. A meleg sütőbe betoltam a tepsit, és 170-180 fokon sütöttem kb. 12-15 percig, amíg illatos lett és kis színt kapott a tészta. Többször kinyitottam a sütőajtót, és késsel megböködtem egy kiflit. Amikor már nem volt puha a tészta, kikapcsoltam.

A kész kifliket még forrón lekapkodtam egy műanyag tálba, és bőségesen meghintettem porcukorral. Zárt dobozba tettem, nehogy kiszáradjon, bár a tejföl és az ecet is ezt a célt szolgálja :)

3 tepsinyi adag lett belőle, és adagról adagra folyamatosan fejlődtem.
Hibák, tanulságok:
- Az elején még téglalapokat vágtam, és abból próbáltam kiflifélét hajtogatni, de baromi rondák lettek, így ezzel felhagytam.
- A kifliféleségek széleit nem nyomkodtam le eléggé, így sülés közben szétnyíltak, mint a kagylók. Azért ízre rendben voltak, csak csúnyácskák :)
- És legközelebb nagyobb pohár szájával fogom szaggatni a köröket, mert elképesztő babra munka ez a töltögetős-lesimogatós rész. Édesek és szépek a kis kiflik (kagylók), de mennyi ideig eljátszottam velük!
- Ja és be fogom tölteni a tölteléket is valami zacskóba, és nyomni fogom a kis adagokat a korongok közepére, mert így kanállal + kézzel jó macerás és undok munka volt ez is.

Update: most, két nap múlva is nagyon finom omlós a kókifli, és nem keményedett meg :)

Töltött káposzta
Anyu receptje, ma ezt főztünk ebédre koprodukcióban. Akkora adag lesz, hogy 5 embernek elég ebédre, vacsorára és még másnapra is :) Mi édeskáposztából csináljuk, de savanyúból is ugyanígy kell.

Hozzávalók:
- egy közepes fej káposzta
- egy zacskó savanyúkáposzta (a boltokban a savanyúságok között van)
- 1 kg darált sertéshús
- 3 nagyobb fej hagyma - 30-50 dkg rizs
- só, bors, pirospaprika
- ha van otthon: csülök vagy sonka, kevés parasztkolbász

Egy közepes vagy annál kisebb fej káposztának még nyersen kivágjuk a torzsáját, és a fejet feltesszük annyi vízben főni, amennyi ellepi. (Beleszúrt Anyu egy grillező fémrudat, így mindig könnyen ki tudta venni a vízből, és leszedni kézzel a legfölső, megpuhult leveleket.) Nem szabad, hogy túl puhák legyenek, mert még főni fognak töltve is. A lefejtett levelek legvastagabb erét kis hűlés után a domború oldaláról fogva kivágjuk egy éles késsel, vigyázva, hogy ne vágjuk ketté a levelet. A túl nagy leveleket pedig ennél a fő érnél fogva lehet elfelezni. A jó méret az, ami kiterítve kb. tenyérnyi.

A töltelékhez először 3 nagy fej hagymát olajon megdinsztelünk, majd félrerakjuk hűlni, mert a későbbiekben kézzel dolgozunk vele. Egyharmadát kivesszük belőle, mert ez a fazék aljára fog kerülni. A 2/3 dinsztelt hagymához hozzáteszünk egy kiló darált sertéshúst, kb. egy marék sót, sok borsot, két evőkanál pirospaprikát, és kb. 30 dkg rizst. Ezt Anyu szemmértékkel csinálta, mert tudja már, hogy mi az az állag, amit el szeretne érni. Van aki kétszer ennyi rizzsel szereti. Megkönnyebbülés volt, hogy sem a rizst, sem a húst nem kell előfőzni. A nyers masszát pár percig kézzel összedolgozzuk, aztán megkóstoljuk, hogy elég fűszeres-e. (A rizst kiköpjük :))

Egy nagy-nagy (nekem nincs is ekkora) levesesfazék aljára egy adag apróra vágott (vecsési, zacskós) savanyúkáposztát teszünk a hagyma harmadával elkeverve, annyit, hogy befedje a tál alját. Ha van otthon nyers csülök vagy sonka, azt felszeleteljük, és a zsírosabb szeleteket rápakoljuk.

Ha mindezekkel megvagyunk, kezdődhet a töltés. Egyik kezünkbe egy félpuha káposztalevelet teszünk, a másikkal pedig egy másfél (fagyis)gombócnyi tölteléket összefogunk. Ezt a káposzta egyik "sarkába" rakjuk (nem a közepére, mint gondoltam), és felgöngyölítjük. Erre két módszer van:
- vagy egyszerűen feltekerjük, és a végén betömködjük a két szélét a lelógó levélrészekkel,
- vagy már az elején ráhajtjuk a töltelékre az egyik oldalon a levelet, és így tekerjük fel végig. Így az egyik oldala már kész is van, a másikat kell csak betömküdni. Ha nem marad elég anyag a tömködéshez, jöhet megint egy kis savanyúkáposzta a "lyukba".

A káposztákat így jó szorosan egymás mellé fektetjük. Ha maradna töltelék káposztalevél nélkül, abból gombócot formázunk, óvatosan rásimítunk némi savanyúkáposztát (a vecsésinek jó hosszú szálai vannak, pont jó erre), és ezt fektetjük a kész tekercsek tetejére/közé.

A káposzták tetejére pedig rétegezzünk savanyúkáposztát, a szebbik szelet csülköket és kolbászkarikákat. Ha megvagyunk, elvileg nincs tele a fazék, és ez így van jól. Most felöntjük az edényt annyi vízzel, ami ellepi a rakományt, és lefedve feltesszük főni. Amikor már forr, lejjebb vesszük kb. közepesre a hőfokot, innentől még egy óra kell neki.

Ha kifut a lé, mert ilyen előfordul, akkor merőkanállal leszedünk belőle jócskán, és a főzés vége felé visszaöntjük az ételre. Nagyanyám nem fedőt, hanem egy nagy szájú lábost tett a fazék tetejére, mert így több helye van a gőznek, és a káposztáknak abban kell megpuhulniuk.


Házi húsleves, ahogy Anyu készíti
Hozzávalók:
- kb. 1 kg csontos hús (lehet csirke vagy disznó is, jó csirkefarhátból de bármi másból is)
- 2-3 répa
- 2-3 petrezselyemgyökér
- 1 fej vöröshagyma héjastul
- zeller
- karalábé (ha van)
- krumpli (2-3 fej)
- só
- szemes bors
- 1 db húsleveskocka vagy vegeta

A húst megmossuk, és feltesszük főni bő vízben (kb- 3-4 liter, attól függ, hányan leszünk). Ha felforrt, szűrővel leszedjük a barna habját, és lejjebb vesszük a hőfokot. Beletesszük a megtisztított, hasábokra vágott zöldségeket a krumpli kivételével, a hagymát héjastul, és a levest fűszerezzük a sóval (kb. egy marék), borssal (5-6 szem), leveskockával.

Innen egy óra kell neki, hogy elkészüljön. A krumplit, és ha van, a csirkemájat fél órával a főzési idő vége előtt kell beletenni, mert különben szétfő. A levestésztát ilyenkor célszerű feltenni (mi nem főzzük bele a levesbe, nehogy szétfőjön.)

Múltkor az ember kérésére nekiveselkedtem a somlóinak. Mivel még soha nem csináltam, és este volt (hétköznap, munka után), nem álltam neki piskótatésztát venni, hanem babapiskótát használtam. Ha a tiramisuhoz jó, ehhez is jó lesz.

Hozzávalók:
- babapiskóta
- vanília és csokipuding (por és fél-fél liter tej)
- étcsoki
- dió
- mazsola
- rumaroma

Kb. 10 darab babapiskótát használtam összesen. Főztem egy vaníliapudingot, amikor kicsit kihűlt, tettem bele 2-3 evőkanál kristálycukrot. Mikróban egy kis tejjel felolvasztottam egy tábla összetört étcsokit (próbálkoztam okos módon tej nélkül is, de majdnem füstölt a csoki, és nem akart olvadni...). Ezek után csak össze kellett állítani.

Egy kerek jénai tál alját beborítottam a a fele (kb. 3-4 darabra tört) babapiskótával. Meglocsoltam kicsit az olvasztott csokival, és szórtam rá bőven mazsolát és vágott diót. Rákanalaztam a puding felét, aztán megint jött a babapiskóta összetörve. Ezen a ponton ráeszméltem, hogy a rumaromát nem tettem bele semmibe, ezért gyorsan elkevertem a maradék pudinggal. A vaníliát kicsit megszínezte, de sebaj, legközelebb okosabb leszek. Újra csoki, mazsola, dió következett, és a maradék puding. Ennek a tetejére még mutatóba egy kis csoki, hogy szép legyen, és némi maradék mazsola és dió mutatóba. Mehet a hűtőbe pihenni egy éjszakát, mert a babapiskótának idő kell, hogy megpuhuljon a puding alatt.

Másnap fogyasztható, és ugyanolyan finom, mint az eredeti :) Sőt, még mutatós is az üvegtálban.

Amit legközelebb máshogy csinálok: főzök egy csokipudingot is, mert most lustaság miatt azt elhagytam, és kevesebb étcsokit olvasztok. (Ember reklamált, hogy édesebb ízt szeretett volna a keserű csokiíz helyett.) Azért az étcsokit meghagyom, de több lesz a krém, és talán még egy réteg babapiskóta is kerül bele.

u.i.: És van még ennek a babapiskótás rétegzett sütinek ezer változata, pl. lehet bármilyen gyümölccsel (málna, meggy, őszibarack, akár konzerv is) csinálni a csokipuding és a dió elhagyásával - ahogy csak tetszik. A vanília helyett lehet tejföl porcukorral stb. A fix pont a babapiskóta, a jénai tál és valamilyen krém :)

Ezt a receptet már többször próbáltam, és mindig nagyon finom lesz. Már első próbálkozásra is sikerült, úgyhogy a sikerélmény miatt Advent tájékán mindig többször megsütöm. Vigyázat, gyorsan fogy :)

A hozzávalók:
25 dkg méz
10 dkg cukor (a barnacukor a legjobb, mert jó karakteres íze van)
10 dkg Rama margarin (kocka)

Ezeket felolvasztom egy kislábasban, nem kell "forralni", csak amíg felolvad és összevegyül mind. Hagyom hűlni egy fél órát, hogy kézzel is lehessen vele dolgozni, és ne főjön meg benne a tojás.

Amíg hűl, összekeverek
40 dkg lisztet
egy kiskanál szódabikarbónával (vagy egy egész sütőporral)
és a fűszerekkel: fahéj, citromhéj, őrölt szekfűszeg, őrölt gyömbér - egy teáskanállal mindegyikből. Jó a Kotányi féle Mézes fűszerkeverék is, de nekem jobb érzés saját ízesítéssel csinálni :)

Ha ezzel is megvagyok, összevegyítem a két keveréket, és hozzáadom a tojást. Kézzel gyurmázom a langyos masszát, amíg össze nem áll (nem kell sok idő, kb. 5 perc). Akkor cipót formázok belőle, folpackba csomagolom, és beteszem a hűtőbe. Legalább egy éjszakára, de volt már bent 3 napot is. Nem lett semmi baja, sőt állítólag jót is tesz neki az állás.

Másnap előveszem a gyúródeszkát, és vékonyan belisztezem. A hűtőből már órákkal korábban kiveszem a tésztát, és a (nem forró) radiátoron hagyom felengedni, mert különben olyan, mint egy féltégla. Kicsomagolom, félbevágom, mert ez az a mennyiség, amivel jól tudok dolgozni, és kinyújtom, nem túl vékonyra, mert akkor könnyen megég és megkeményedik. Fél centinél ne legyen vékonyabb! Kiszúrom a jó kis karácsonyi figuráimmal (karácsonyfa, kisharang, csillag), és tepsire teszem, amibe előtte sütőpapírt tettem és picit beliszteztem. Aztán eljátszom ezt a tészta másik felével is. A maradék tésztákat, széleket újra és újra összegyúrom és kiszúrom. Ezt a részét már nem élvezem annyira :) Két tepsinyi mennyiség lesz belőle, és ügyeskedni kell, hogy rendesen elférjenek. Az a jó, ha nem érnek össze.

Begyújtom a sütőt 150-160 fokra, és felverek egy egész tojást. Megkenem a mézesek tetejét vele (ügyesen és bőségesen, mert a múltkor csíkos lett a tetejük...), és ha már meleg a sütő, egyesével beteszem a tepsiket. Itt nagyon kell figyelni, mert a tészta vastagságától függ, hogy mennyi ideig kell sütni. Amikor a teteje kezd megbarnulni, ki kell venni a sütőből! Ez 10-15 perc között idő. Igaz, hogy ilyenkor még puha a tészta, de később megkeményedik, nem szabad tovább bent hagyni. Jöhet a második tepsi.

Amikor már nem forró, leszedegetem a papírról a kész sütiket. Ezen még fejlesztenem kell, mert a múltkor a sütőpapírról úgy operáltam le a mézesek alját... a lisztezés kimaradt. Meg talán a papír is vacak volt.

Aztán be velük valami karácsonyi mintás és jól záródó fémdobozba (a dán kekszes tökéletes), hogy egy kicsit puhuljanak. A pár napot még sosem tudtam kivárni, mert mindig elfogyott addig. De olyan jó illatos, és nekem még soha nem lett igazán kemény, csak amikor nagyon vékonyra nyújtottam a tésztáját. De akkor is elfogyott, mert finom volt, csak beletört a fogunk :)

Trükkök, tippek mindenhonnan:
- A mézeskalácsosok állítólag úgy készítik, hogy a liszt fele rozsliszt, a másik fele finomliszt.
- A méztől lesz kemény (meg szerintem a túlsütéstől), tehát akinek nem szokott sikerülni, az tehet bele kevesebbet is.
- A karácsonyfadísznek valót még puhán át lehet szúrni könnyen, később már esélyes, hogy törik.
- A fehér máz, amivel díszíthető kihűlés után, egy tojásfehérje és jó sok (10-15 dkg) porcukor összekeverésével készül. Amikor már sűrű, ezt kell nejlonzacskóba tölteni, kis lyukat vágni rajta, és marokba fogva rajzolni vele a mézesekre. Hamar teljesen megszárad rajta, de csak ha nem folyós. (Ha az, akkor kell még bele porcukor.) Nálunk az ember "pucéran" szereti, úgyhogy nem díszítem, csak ha nagyon kedvem van hozzá. Szoktam keretet rajzolni vele, neveket ráírni, rácsozni, ki lehet élni magunkat közben :) - A tojással megkent mézesekbe lehet magokat vagy mazsolát is nyomkodni: diót, mandulát, mogyorót, szotyit stb. Szépen rásül és mutatós lesz.
- Ha kemény a kihűlt mézes: a fémdobozba mellé kell tenni egy-két gerezd almát. Nem kell sokáig benne hagyni, mert még megpenészedik, érdemes naponta ránézni és próbakóstolni :) Én az idei egyik adagba tettem, és egy nap alatt _tényleg_ puha lett az amúgy kemény süti (pedig nem is hittem benne), átvette az alma illatát és ízét, az alma pedig megaszalódott, ezért jól megettem azt is.

Ezt már annyiszor csináltam (legutóbb tegnap), hogy saját recept :) Eleinte szakácskönyvből meg a netről kerestem hozzá instrukciókat, de ennél már elértem azt, amit más kajáknál még nem: nem kell méricskélnem a hozzávalókat, mert látom, mi az az állag, amit el kell érnem.

A szembeszomszédainknál nagy kedvenc volt gyerekkoromban, gyakran ették, és smarninak hívták. Anyu soha nem csinált nekünk, de a férjem szereti, ezért ez volt az egyik első édesség, amit megtanultam elkészíteni. És mivel az elejétől sikerem volt vele (bármikor meg tudná enni), és gyors is, időről időre újra megcsinálom.

A hozzávalók egy kb. 4 emberes adaghoz: 30 dkg búzadara,
kb. fél liter tej,
két evőkanál cukor,
3 tojás (de 2-ből is jó),
mazsola (ízlés szerint),
étolaj a sütéshez,
baracklekvár és
porcukor a tálaláshoz.

A tojásokat kettéválasztom, és kézi habverővel összekeverem a sárgájákat egy mély tálban a cukorral. Apránként hozzászórom a búzadarát, és locsolgatom hozzá a tejet. A dara leülepszik az aljára, de nem baj. Fél órát állni hagyom, eddig jól megszívják magukat a szemek, és elég sűrű állagú trutymák lesz belőle. A mazsolát van hogy a fél óra állás előtt, van hogy utána teszem hozzá, mert jó, ha a szemek megduzzadnak. Ehhez az is jó, ha forró vízzel leöntöm a mazsolát, és pár percig állni hagyom a vízben.

Egy mély palacsintasütőszerű edénybe kb. egy deci olajat teszek, és elkezdem a legmagasabb fokozaton melegíteni. Közben felverem géppel a tojásfehérjéket (jól jön bele egy kis ecet vagy citromlé), és hozzáforgatom a masszához. Mehet a forró olajba, és hagyom sülni egy kicsit, amíg az alja összefüggően megsül, de nem ég meg. Ekkor széttördelem fakanállal, és megfordítom a darabokat. Aztán még állok mellette egy darabig, és tördelem-forgatom a darabkákat, amíg nem lesz olyan állaga, amilyet szeretünk (én nem szeretem nagyon kiszárítani, de van, akinek az jön be). Ha kész, barack (vagy málna, vagy bármilyen más) lekvárt teszek a tetejére, és ha nagyon csicsázni akarom, megszórom porcukorral is. (Az édességét a lekvár adja, nem a hozzáadott cukor, mert az elég kevés.)

Sajna csak egy tojás volt itthon, de úgy gondoltam, csak nem lesz belőle nagy baj. A mérete M-es volt, talán két mini tojásnak megfelel :)

Polcz Alaine szakácskönyvéhez nyúltam megint, szeretem nagyon a stílusát.

Egy fél deci tejben elkevertem habverővel a tojást, tettem bele egy csipet sót, fél deci étolajat és apránként 20 dkg lisztet. Mivel ez kb. 12 deka után keverhetetlen massza lett, öntöttem hozzá még tejet. Amikor csomómentem lett a keverék, szódavíz híján szénsavas ásványvizet kezdtem hozzá tölteni, kb. 2-3 deci ment bele összesen. Azt figyeltem, hogy jó-e már az állaga, nem méricskéltem. Tudtam, hogy a tejfölnél hígabb, de folyadéknál sűrűbb tésztát kell kapnom.

Ez pihent egy félórát-órát, aztán kevertem rajta még kettőt, és egy teflon serpenyőt kikentem vékonyan étolajjal. Amikor már elég forró volt, tettem bele fél merőkanál tésztát, és megvártam, amíg megfehéredik és elválik az edény falától, és megfordítottam. Pár másodperc elég a másik oldalnak, és már mehet is egy tányérra. Már az első darab is jól sikerült, nem lett se túl vastag, se szakadós :) Több olaj nem kell a serpenyőbe.

Ebből a mennyiségből 11 lekváros palacsinta lett, és nem ártott meg neki a kevesebb tojás.

Ezt a sütit a mindmegettén olvastam még régebben, és már többször csináltam - egyszer sós rúdnak, egyszer pogácsának. Nagyon finom!

Kell hozzá
egy kocka Ráma margarin (25 dkg),
25 dkg liszt és
25 dkg túró.

Elég könnyű megjegyezni :) Ezeket kell összegyúrni, bele egy teáskanál só, és fél órát pihentetem.

Utána kinyújtom a tésztát, megkenem egy felvert tojással a tetejét, és rászórok kb. 10-15 dkg reszelt sajtot és köménymagot. Készülhet belőle sós rúd vagy pogácsa is. Előmelegített sütőben kb. 220 fokon kell megsütni, úgy 20 perc alatt elkészül.

A recept Polcz Alaine, és most hétvégén próbáltam ki ezt is először. A tésztát másnapig javasolt hűtőben tárolni, nekem ez 2,5 napig tartott, de nem ártott neki szerencsére.

Kell hozzá
30 dkg liszt,
25 dkg margarin,
egy teáskanálnyi só (férj szerint még mehetett volna bele),
egy kanál ecet és
6 kanál víz.
Ezt összegyúrtam géppel, aztán inkább kézzel is, mert úgy jobb volt, és gyurmaszerű, ragadós tésztát kaptam. Pihent jó sokat a hűtőben. Aztán belisztezett deszkára raktam, próbáltam úgy kinyújtani ujjnyi vastagon, hogy négyzet/téglalap alakú legyen a tészta (először nem lett az, levágtam a széleket, és azokból csináltam egy kisebb, szabálytalan négyzetet). Ezt megkentem tojássárgájával (egy elég), megszórtam jó sok köménymaggal és kb. 15-20 dkg reszelt trappistával. Biztos füstölt sajttal is finom lett volna.

A derelyevágómmal igyekeztem szabályos csíkokat vágni belőle, aztán kb. 10 centis rudakat, majd eljátszottam azzal, hogy beleférjenek egy tepsibe (amire sütőpapírt tettem). Kb. 220 fokon, előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg meg nem pirult és a sajt barnára nem olvadt rajtuk. Finom lett, és levelestészta-szerű. (Ahol nem gyúrtam össze eléggé a levágott darabkákat, ott ketté is estek, amikor leszedegettem még forrón a sütőpapírról.)

Csináltunk Anyuval töltött csirkét és nokedlit is, ezeket meg akartam tanulni tőle.

(A csirke tisztítást és darabolást is meg kell tanulnom. Amikor nézem, egyszerűnek tűnik, meg amikor Anyu mellett állok és úgy csinálom, akkor is, de a múltkor nagyon megszenvedtem egy csirkemell kicsontozásával. Volt ott csontszilánk meg minden... Szóval amit meg akarok jegyezni, és ezért leírom: Anyu levágra a csirke csíráját (nem tudta, mi a hivatalos neve), ez a püspökfalat fölött van, ha a csirkét hasra fordítjuk. Meg kell nézni azt is, hogy a bontott csirkében hagytak-e beleket, mert azt ki kell húzni, és a bőrét is tüzetesen át kell nézni, maradt-e rajta toll, tok vagy pl. sárga bőr a lábán.)

Töltött csirke
A csirke bőrét kézzel benyúlva mindenhol meg kell lazítani, "feltépni" (ezt csak néztem). Ha a hasán elszakad a bőr, nem baj, majd megtűzzük hústűvel vagy összevarrjuk fehér cérnával (ezt a sütés végén egyben ki lehet húzni).

A töltelékhez használtunk kb. 2-3 zsemlének megfelelő mennyiségű szikkadt kenyeret, 3 csirkemájat, 3 tojást és sót, borsot, friss petrezselyemlevelet. A kenyeret beáztattuk vízbe (nem nagyon, de úgy, hogy mindehol érje). Elkapartuk a májat - ez azt jelenti, hogy egyik kézzel fogni kell a májat, a másikkal pedig késsel egészen kis darabonként húzni, trancsírozni, pépes állagúra, a másik kezünk fele haladva. Így a végén a kezünkben maradnak az inak, a máj pedig pépes lesz. Ezt megcsináltuk mindhárom májjal, hozzákevertük a három egész tojást és a kinyomkodott, villával összetört kenyeret és a fűszereket (a petrezselyemzöldet kicsire összevágva). Elég folyós állagú lett a töltelék, nem lehetett volna belőle mondjuk fasírtot csinálni, de ez így jó. Anyu betöltötte a bőre alá mindenhová, aztán ahol megrepedt a bőre (a hasán végig), megtűzte kb. 4 hústűvel. A csirke hasába tettünk két májat. Én megpucoltam és hasábokra vágtam kb. egy kiló krumplit, ez ment a csirke mellé a tepsibe köretnek, aztán betoltuk a sütőbe maximális hőfokra (250), és kb. egy órán át sült. A végén letakartuk alufóliával, hogy ne égjen meg. Nagyon finom lett.

Nokedli
5 főre vettünk fél kiló lisztet és 4 tojást. Ehhez kb. 2-3 deci víz ment apránként, így a végén elég összeállós, csirizes állaga lett a tésztának (én szakácskönyvből elég lágyra csináltam, és tettem bele tejet is múltkor). Aztán forró vízbe nokedliszaggatóval kb. négy részletben beleszaggattuk a tésztát, közben meg-megállva, és tésztaszűrőval kihalásztuk a kész darabokat. Ehhez csirkepörköltet és savanyúságot ettünk.

Hétvégén vizsgáztam háziasszonykodásból. Anyuékat vártuk ebédre, csináltam levest és főételt is.

A leves gombaleves volt. Vettem fél kiló friss csiperkegombát, és vagy 30-40 percig pucoltam. Elég körülményesen és lassan. Kitörtem a tönkjét a kalapja alól, késsel megpucoltam (mint az újkrumplit), a két végét levágtam és kidobtam, a maradékot felkarikáztam. A kalapjáról lehúztam a "bőrét" (hú de szakszerű vagyok) késsel és kézzel, és ezt is karikákra vágtam. Egy mély fazékban forrósítottam egy kis étolajat, bele a gomba, kavartam 5 percig, amíg jó illata lett, aztán felöntöttem kb. 2 liter vízzel, és tettem bele két erőleveskockát. A fűszerezés elég egyszerű volt: só, bors és majoranna, mert kakukkfüvet nem találtam, pedig arról tudom, hogy jó a gombához. Amikor forrt, takarékra kapcsoltam, és kb. fél órát főztem. Ezután behabartam: egy kis doboz tejfölben elkevertem egy evőkanál lisztet, aztán hozzáöntöttem pár evőkanál forró levest, és szűrőn át belezuttyintottam a levesembe. Mégsem lett csomómentes - Anyu szerint azért, mert nem szabadott volna forró levest tennem a habarásba, hanem hideg vizet inkább, akkor nem lettek volna kis csomók a végeredményben. Ízre finom volt, de a habarás miatt nem voltam elégedett...
Legközelebb teszek bele csipetkét is, ezt Anyutól megkérdeztem, hogy kell. Azt hiszem, ő tojást mondott, nem vizet, de mivel nem vagyok biztos benne, megnéztem a Polcz Alaine-ben is. Ő azt írja, hogy főzőlisztet (ez gondolom finomliszt) és vizet kell keményre gyúrni, és ezt szaggatni a levesbe.

A főételemet Mirzától vettem, a Morzsálóból. Kb. 3/4 kiló csirkemellfilét felvágattam a férjemmel rántotthús méretű darabokra (kb. 6 elég vastag és 2 vékonyka szelet lett belőle), és ezeket bepaníroztam az alábbi sorrendben: először lisztbe, aztán tojásba (2 db), és reszelt trappistasajtba. Ez utóbbi volt vagy 25 dkg, de a végére alig maradt. Olajban sütés helyett (azt utálom) zsírpapírral kibélelt tepsibe raktam a hússzeleteket, elég szorosan, egymásra is, hogy elférjen az elég kicsi, magas peremű tepsimbe. A tetejére tettem pár szelet bacont, és betoltam az előmelegített sütőbe, majd 210 fokon 3/4 óráig sütöttem. Az idő felénél elég kétségbe ejtően nézett ki, konkrétan a csirke körül nagy fortyogó folyadéktenger volt (gondolom, az olvadt sajt, a szalonna zsírja, a csirke leve volt), de nem csináltam semmit, és a végére semmi folyékony cucc nem maradt, jól megsült minden. Szép lett, csak a férjem szentségelt a sütőpapír miatt, mert amikor szeletelte a húst, ráragadt mindenhova a papír. Legközelebb alufóliát teszek alá. Máskor is csinálok ilyet, mert nagyon finom lett. A szalonna elég ropogósra pirult, Anyuék meg sem ették.

Köretnek krumplipürét csináltam: egy kiló kockára vágott "főzni való" krumplit megfőztem (ez volt a zacskójára írva), leöntöttem a vizet róla, és margarinnal (vajam nincs soha) és kb. másfél doboz tejföllel még forrón elkevertem. Egy doboz tejfölt szántam bele, de nem lett elég lágy az állaga, úgyhogy tettem bele még, na és sót is. Áttettem egy szép tálba, és megszórtam száraz petrezselyemmel a tetejét. Ez jól sikerült :)

Mindjárt folytatom az Anyutól tanult ételekkel.