Végül összeraktam több recept alapján egy nagyon jó kis receptet (a legjobb alapokat az nlc-n olvastam), és este megcsináltam. Nagyon-nagyon finom lett, pont amilyet szerettem volna.
Hozzávalók:
- 40 dkg finomliszt
- 25 dkg Rama margarin
- 1 kis doboz telföl (2 dl)
- 1 evőkanál ecet
- csipet só
- a töltelékhez: sárgabaracklekvár és 10 dkg darált dió (de lehet darált mandula is, vagy ugyanennyi mák vagy dió cukorszirupban főzve is)
Mikróban megolvasztottam úgy-ahogy a margarint (nem szabad magas hőfokon és sokáig sem), és elkevertem a liszttel, tejföllel, ecettel. Elképesztően ragacsos, maccsos tésztát kaptam, akárhogy gyúrtam, kevertem, kezdtem megijedni, hogy nem lesz jó ez így. Szórtam hozzá egy kis lisztet még, aztán betettem egy órára a fagyasztóba (a receptek egy éjszaka pihentetést írnak :)). Egy óra múlva klassz, kemény tésztám lett, mert a margarin "visszakeményedett".
Összekevertem a 10 dkg darált diót kb. 3 evőkanál lekvárral. Egyesével tettem hozzá a lekvárt, és figyeltem, mikor lesz olyan állaga, ami nem folyós, de nem is túl kemény.
Kivettem a fagyasztóból a tésztát, és lisztezett gyúródeszkára tettem a kb. harmadát. Kis bucit ütögettem belőle lisztes kézzel, és megszórtam a tetejét is liszttel. Sodrófával vékonyra (kb. 3 mm-esre) nyújtottam a lapot, és pogácsaszaggatóval (vagyis annak híján kis pohár szájával) köröket szaggattam belőle. A körök közepére egy pötty (tényleg kevés) diós lekvárt tettem, aztán óvatosan félbehajtottam a kört, hogy a töltelék ne buggyanjon ki. Aztán lesimítottam a széleket, hogy ne nyíljon ki sütés közben, és a két csücsök irányába nyomogattam a kész tésztát, hogy kiflire emlékeztessen. Inkább kagylószerű lett, mert a második adagtól még késsel fokával is simítgattam (cakkoztam) a szélét, de szép lett.
Sütőpapír helyett (okulva a mézeskalács hozzáragadásából) most alufóliát tettem a tepsire, és előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A kifliket nem túl szorosan egymás mellé tettem (nem nőnek meg), nem kentem meg semmivel, mert úgyis porcukor kerül rá a végén. A meleg sütőbe betoltam a tepsit, és 170-180 fokon sütöttem kb. 12-15 percig, amíg illatos lett és kis színt kapott a tészta. Többször kinyitottam a sütőajtót, és késsel megböködtem egy kiflit. Amikor már nem volt puha a tészta, kikapcsoltam.
A kész kifliket még forrón lekapkodtam egy műanyag tálba, és bőségesen meghintettem porcukorral. Zárt dobozba tettem, nehogy kiszáradjon, bár a tejföl és az ecet is ezt a célt szolgálja :)
3 tepsinyi adag lett belőle, és adagról adagra folyamatosan fejlődtem.
Hibák, tanulságok:
- Az elején még téglalapokat vágtam, és abból próbáltam kiflifélét hajtogatni, de baromi rondák lettek, így ezzel felhagytam.
- A kifliféleségek széleit nem nyomkodtam le eléggé, így sülés közben szétnyíltak, mint a kagylók. Azért ízre rendben voltak, csak csúnyácskák :)
- És legközelebb nagyobb pohár szájával fogom szaggatni a köröket, mert elképesztő babra munka ez a töltögetős-lesimogatós rész. Édesek és szépek a kis kiflik (kagylók), de mennyi ideig eljátszottam velük!
- Ja és be fogom tölteni a tölteléket is valami zacskóba, és nyomni fogom a kis adagokat a korongok közepére, mert így kanállal + kézzel jó macerás és undok munka volt ez is.
Update: most, két nap múlva is nagyon finom omlós a kókifli, és nem keményedett meg :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.