Két kilós narancsot szoktam venni, a (lehetőleg) magnélküli, vékony héjú fajtából. Ezt körömkefével jól megsikálom víz alatt, és egy nagy lábosban/fazékban felteszem annyi vízben főni, amennyi ellepi. Hagyom főni 2-3 órán át, amíg a narancsok jól láthatóan "összeesnek", bő lesz a héjuk :). Ekkor leöntöm a vizet, és a botmixerrel jó alaposan pépesre töröm az egészet, héjastul.
Hozzáteszek kilónként 35 dkg cukrot (de van, aki egy kilót is!), azaz összesen 70 dekát, és folyamatos kevergetés mellett újra felforralom a lekvárt. Egy ponton erőteljesen köpködni kezd, ekkor lefedem, és csak kb. 5 percenként kavarom meg. Akkor jó, amikor már összeáll, és nem folyik, hanem leesik a fakanálról keverés közben. Ez kb. fél óra.
Befőttesüvegeket és a hozzájuk tartozó tetőt használok az eltevéshez. A tetőket kifőzöm mosószeres vízben, és nem törölgetem el semmivel, hanem hagyom megszáradni. A befőttesüvegeket alaposan elmosogatom, és a szájukkal lefele szárítom meg (szintén konyharuha nélkül). Egy fém tepsibe állítom az üvegeket (ez állítólag elvezeti a hőt), majd beléjük öntöm a kész lekvárt (ez macerás, mert vigyázni kellene, hogy a szájuk ne legyen lekváros), és jól rátekerem a fedőt. Most jön a száraz dunszt: konyharuhákkal letakarom a tepsit, és az egész építményt takaróba, plédbe, konyharuhákba bugyolálom. Ez azért kell, mert csírátlanít, azáltal, hogy nem engedi a forró üvegeket gyorsan kihűlni, hanem lassan, fokozatosan engedik ki a meleget. Egy nap múlva mehetnek a polcra, kamrába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.