A hozzávalók:
25 dkg méz
10 dkg cukor (a barnacukor a legjobb, mert jó karakteres íze van)
10 dkg Rama margarin (kocka)
Ezeket felolvasztom egy kislábasban, nem kell "forralni", csak amíg felolvad és összevegyül mind. Hagyom hűlni egy fél órát, hogy kézzel is lehessen vele dolgozni, és ne főjön meg benne a tojás.
Amíg hűl, összekeverek
40 dkg lisztet
egy kiskanál szódabikarbónával (vagy egy egész sütőporral)
és a fűszerekkel: fahéj, citromhéj, őrölt szekfűszeg, őrölt gyömbér - egy teáskanállal mindegyikből. Jó a Kotányi féle Mézes fűszerkeverék is, de nekem jobb érzés saját ízesítéssel csinálni :)
Ha ezzel is megvagyok, összevegyítem a két keveréket, és hozzáadom a tojást. Kézzel gyurmázom a langyos masszát, amíg össze nem áll (nem kell sok idő, kb. 5 perc). Akkor cipót formázok belőle, folpackba csomagolom, és beteszem a hűtőbe. Legalább egy éjszakára, de volt már bent 3 napot is. Nem lett semmi baja, sőt állítólag jót is tesz neki az állás.
Másnap előveszem a gyúródeszkát, és vékonyan belisztezem. A hűtőből már órákkal korábban kiveszem a tésztát, és a (nem forró) radiátoron hagyom felengedni, mert különben olyan, mint egy féltégla. Kicsomagolom, félbevágom, mert ez az a mennyiség, amivel jól tudok dolgozni, és kinyújtom, nem túl vékonyra, mert akkor könnyen megég és megkeményedik. Fél centinél ne legyen vékonyabb! Kiszúrom a jó kis karácsonyi figuráimmal (karácsonyfa, kisharang, csillag), és tepsire teszem, amibe előtte sütőpapírt tettem és picit beliszteztem. Aztán eljátszom ezt a tészta másik felével is. A maradék tésztákat, széleket újra és újra összegyúrom és kiszúrom. Ezt a részét már nem élvezem annyira :) Két tepsinyi mennyiség lesz belőle, és ügyeskedni kell, hogy rendesen elférjenek. Az a jó, ha nem érnek össze.
Begyújtom a sütőt 150-160 fokra, és felverek egy egész tojást. Megkenem a mézesek tetejét vele (ügyesen és bőségesen, mert a múltkor csíkos lett a tetejük...), és ha már meleg a sütő, egyesével beteszem a tepsiket. Itt nagyon kell figyelni, mert a tészta vastagságától függ, hogy mennyi ideig kell sütni. Amikor a teteje kezd megbarnulni, ki kell venni a sütőből! Ez 10-15 perc között idő. Igaz, hogy ilyenkor még puha a tészta, de később megkeményedik, nem szabad tovább bent hagyni. Jöhet a második tepsi.
Amikor már nem forró, leszedegetem a papírról a kész sütiket. Ezen még fejlesztenem kell, mert a múltkor a sütőpapírról úgy operáltam le a mézesek alját... a lisztezés kimaradt. Meg talán a papír is vacak volt.
Aztán be velük valami karácsonyi mintás és jól záródó fémdobozba (a dán kekszes tökéletes), hogy egy kicsit puhuljanak. A pár napot még sosem tudtam kivárni, mert mindig elfogyott addig. De olyan jó illatos, és nekem még soha nem lett igazán kemény, csak amikor nagyon vékonyra nyújtottam a tésztáját. De akkor is elfogyott, mert finom volt, csak beletört a fogunk :)
Trükkök, tippek mindenhonnan:
- A mézeskalácsosok állítólag úgy készítik, hogy a liszt fele rozsliszt, a másik fele finomliszt.
- A méztől lesz kemény (meg szerintem a túlsütéstől), tehát akinek nem szokott sikerülni, az tehet bele kevesebbet is.
- A karácsonyfadísznek valót még puhán át lehet szúrni könnyen, később már esélyes, hogy törik.
- A fehér máz, amivel díszíthető kihűlés után, egy tojásfehérje és jó sok (10-15 dkg) porcukor összekeverésével készül. Amikor már sűrű, ezt kell nejlonzacskóba tölteni, kis lyukat vágni rajta, és marokba fogva rajzolni vele a mézesekre. Hamar teljesen megszárad rajta, de csak ha nem folyós. (Ha az, akkor kell még bele porcukor.) Nálunk az ember "pucéran" szereti, úgyhogy nem díszítem, csak ha nagyon kedvem van hozzá. Szoktam keretet rajzolni vele, neveket ráírni, rácsozni, ki lehet élni magunkat közben :) - A tojással megkent mézesekbe lehet magokat vagy mazsolát is nyomkodni: diót, mandulát, mogyorót, szotyit stb. Szépen rásül és mutatós lesz.
- Ha kemény a kihűlt mézes: a fémdobozba mellé kell tenni egy-két gerezd almát. Nem kell sokáig benne hagyni, mert még megpenészedik, érdemes naponta ránézni és próbakóstolni :) Én az idei egyik adagba tettem, és egy nap alatt _tényleg_ puha lett az amúgy kemény süti (pedig nem is hittem benne), átvette az alma illatát és ízét, az alma pedig megaszalódott, ezért jól megettem azt is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.