Polcz Alaine szakácskönyvéhez nyúltam megint, szeretem nagyon a stílusát.
Egy fél deci tejben elkevertem habverővel a tojást, tettem bele egy csipet sót, fél deci étolajat és apránként 20 dkg lisztet. Mivel ez kb. 12 deka után keverhetetlen massza lett, öntöttem hozzá még tejet. Amikor csomómentem lett a keverék, szódavíz híján szénsavas ásványvizet kezdtem hozzá tölteni, kb. 2-3 deci ment bele összesen. Azt figyeltem, hogy jó-e már az állaga, nem méricskéltem. Tudtam, hogy a tejfölnél hígabb, de folyadéknál sűrűbb tésztát kell kapnom.
Ez pihent egy félórát-órát, aztán kevertem rajta még kettőt, és egy teflon serpenyőt kikentem vékonyan étolajjal. Amikor már elég forró volt, tettem bele fél merőkanál tésztát, és megvártam, amíg megfehéredik és elválik az edény falától, és megfordítottam. Pár másodperc elég a másik oldalnak, és már mehet is egy tányérra. Már az első darab is jól sikerült, nem lett se túl vastag, se szakadós :) Több olaj nem kell a serpenyőbe.
Ebből a mennyiségből 11 lekváros palacsinta lett, és nem ártott meg neki a kevesebb tojás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.